Petrence Táncegyüttes
Jászberény

Moldvai táncok

"A moldvai csángók két nagy csoportjának tánckultúrájából az ún. székelyes, déli csángókét ismerjük jobban, az északiakét alig. Táncaik és hangszeres zenéjük a moldvai románság erős hatása alá került. Tánckészletük a Kárpátokon túli, balkáni táncdialektus sajátosságait viseli, vagyis egy-egy faluban egymástól formailag kevéssé, de kísérő dallamában és nevében igen sok (olykor 20–30), kötött szerkezetű tánc él. Táncaik többsége nyitott lánc- vagy zárt kör formájú (korogyászka, tulumba, öves, kezes, hora polka). Páros táncaik szintén a moldvai román páros táncok jellemző, főleg kötött szerkezetű típusai (baraboj, románka, ruszászka). Az erdélyi táncokkal terminológiai, zenei és némi formai kapcsolatot mutató táncaik pl. az ardeleanca, lapos magyaros, magyaros, de doi. Helyenként újabban kötött formájú egyszerű csárdást is táncolnak ismertebb műdalokra. A férfi szólótánc ritka, s rendszerint a cigányászka nevet viseli. Táncaikat elsősorban furulyával (szültü), néha kobzával kísérik. A moldvai csángók tánckincse sok tekintetben régiesebb maradt, mint a moldvai románoké."

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Néptánc)

• ördög útja
• zdrobuleánka
• botosánka
• öves
• kecskés
• serény magyaros
• gyedoj
• hojna
• Gergelem

Mezőségi táncok

"A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi tájegység őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos újabb erdélyi tánc- és zenestílust. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A táncok és a táncdalok állandó cseréje következtében a Mezőségen teljesen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül. A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású jobbágyi, kisnemesi, mezővárosi közösségek árnyalatnyi különbségei is.

Belső-Mezőség egyik legjelentősebb zenészközpontja Magyarpalatka. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település zenei igényeit is kielégítették. Ebben a faluban élnek a táncházmozgalom egyik legismertebb, a mai napig is aktív vonószenekarának, a Magyarpalatkai bandának a tagjai.

A többségében románok lakta Füzes patak menti Erdőszombattelke a magyar többségű Szépkenyerűszentmárton községhez tartozik. Az erdőszombattelki Balog zenekar (románul formația de Balog) a Füzes menti falvak népzenéjét muzsikálja.

Fontos megemlíteni továbbá az ördöngösfüzesi, bonchidai, széki, magyarszováti népzenét."

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezőség)

Szatmári táncok

"A szatmári táncra eredtileg a hármas tagozódás volt jellemző (csendes, csárdás, ugrós) de ma már csak lassú és friss tételből épül fel a csárdás. A lassú és friss csárdás formakészlete egyaránt ugyanazokat a figurákat használja. A táncot általában a férfi szólótánccal, a verbunkkal kezdik. Általában szólótánc, de előadhatták páros vagy csoportos formában is, motívumkincse pedig szorosan összefügg a helyi csárdáséval. A verbunk után a férfi nőt hív, és vele folytatja tovább a táncot. A lassú csárdásban többféle összefogódzási módok figyelhetőek meg: az általános váll- és derékfogás, a társastáncok félderékfogása, valamint az egy- és kétkézfogás, valamint az oldaltfogás és az elengedés is előfordul a lassúban. Ezek a fogásmódok a frissben is előfordulnak, de főként az egy- és kétkezes hosszú kézfogás, az elengedés és a különböző kar alatti kiforgatások. A lassú elsősorban a két- és egylépéses motívumokból, forgásból, félfordulósból, csapásokból, bokázókból és hátravágásból áll. A hasonló motívumkincsű friss fenthangsúlyos, tehát a tánc dinamikai hangsúlya a kontrára esik. A friss főbb motívumai: a cifra, kisharang, félfordulós, kicsapás, hátravágás, hegyező, a kopogó, emelkedő-süllyedő lippenések, ugró páros forgók, a végén sok csapásolással. A tánc közbeni elengedés, különtáncolás fontos része a táncnak csakúgy mint a felső-Tisza-vidék páros táncainak. Elengedéskor gyakori a figurázás, de a csalogatás motívuma ritkább, bár előfordul. A friss csárdás felépítése általában a következő: ugrós figurázással, hosszú kézfogással kezdődik, majd páros forgás következik, kiforgatásokkal. A forgás félfordulásokká alakul át. Ezután a folyamat elölről kezdődik, vagy párelengedős figurázás következik, amit rendszerint páros forgó követ."

(forrás: http://hencidatanc.hu/node/6)

Jobbágytelki táncok

"Marosszéken a négy részre tagolódott páros tánc első szakasza, az ún. sebes (fordulós) emlékeztet a mezőségi pontozó-legényes típusú tánc tempójára és zenéjére. Lényegében a tánccikluson belül is annak a helyén szerepelt. A kétrészes férfitánc kétféle tempójának (ritka, sűrű) megfelelően a sebes mindig a verbunk után következett. Az ilyen esetek is a táncrend alakulásának sokféle lehetőségére vetítenek fényt.

(forrás: https://bit.ly/2yGUQkd)

Felcsíki táncok

"A felcsíki táncok sorozatát a verbunk nyitja meg. Ezt a kötetlen szerkezetű, individuális jellegű férfitáncot egyetlen dallam közjátékokkal ékelt ismétléseire járják. A felcsíki párostánc lassú része jártatós-forgatós motívumokból épül fel. A gyors rész jellegzetes figurázó-dobogtató motívuma a "kopogós". Mindekettőhöz számtalan hangszeres és énekes dallam járul." 

(forrás: https://bit.ly/2YrNxfN)

Kalotaszegi táncok

A régi Kolozs megye nyugati részén, a Sebes-Körös, a Kalota, az Almás, a Nádas és a Kapus patakok völgyeiben a mintegy félszáz községben élő kalotaszegi magyarság a táncban is sajátos értékeket teremtett. Kalotaszeg kisebb tájait a Felszeget, Alszeget, a Nádas mentét és a Kapus völgyét közös táncbeli jegyek fűzik össze, s elkülönültek a környező tájak tánckultúrájától.

Kalotaszeg a régi közép-erdélyi tánckultúra magas fokra fejlesztésével, valamint az új tánc- és zenestílus viszonylag korai, szerves beolvasztásával tűnik ki környezetéből; a régi és új stílus ötvözetének egyik eleme sem jellemzi ennyire feltűnően s arányosan a többi erdélyi táncdialektust. A régi férfitáncok közép-erdélyi típusa, a legényes itt érte el fejlődésének csúcsát, s az új stílus itt vált a tánckultúra szerves részévé. A táncbéli individualizmus magas foka érvényesül a legényesben: a szólótánc kiemelkedő előadói egyéniségeire olyan formagazdagság, fejlett tánctechnika, kifinomult előadókészség és alkotói öntudat jellemző, amellyel másutt alig találkozunk.

A kalotaszegi tánckészlet törzsanyaga a legényes, a lassú és friss csárdás. Ezekből épül fel a legegyszerűbb, általános helyi táncciklus, az ún. pár.

A legényesnéven élő cikluskezdő szóló férfitánc a vidék minden falujában fellelhető, s erdélyi viszonylatban is a leggazdagabb formakincsű, legfejlettebb férfitánc típus. A férfitánc kíséreteként a leányok körbefogózva, lenthangsúlyosan forogva csujogatnak. A férfitánc zenéje Erdélyben itt éri el a legnagyobb gazdagságát: eddig 30 dallamtípusról tudunk.

A lassú és sebes csárdást vagy szaporát a kalotaszegi falvakban viszonylag egységesen, gyors tempóban táncolják. A lassú és friss részben azonos motívumokat alkalmaznak: a kétlépésest, a sima fenthangsúlyos forgást, a félfordulós kopogókat, a nő kar alatti kiforgatását, a partnerek egymástól elváló rövid kifordulásait. A férfi figurázás közben a legényes egyszerűbb, főként csapásoló motívumait járja, mialatt a leány sarkon forog, hosszabb figurázás esetén pedig a táncot abbahagyva félrehúzódva várakozik.

A verbunk nem önálló tánctípusként, hanem egyes elemeivel épült be a kalotaszegi tánckultúrába: a lakodalmi kísérő, a hérészes dallamai mindig jellegzetes verbunkdallamok. Önálló táncként csak úgy fordul elő, hogy a negyedes metrumú verbunkzenére mintegy ráhúzzák a legényest. A kalotaszegi románság lassú férfitáncát a vegyes lakosságú volt kisnemesi falvak magyarsága, valamint a cigányság is táncolja. A német eredetű szabályozott polgári táncok közül a hétlépésés a gólyafordul elő alkalmi szerepkörben.

A kalotaszegi táncélet legfontosabb időszaka a karácsonyi ünnepkör. Ide torlódott össze a régebben egész évre érvényes legényszervezetek tevékenysége és összes, a tánccal is kapcsolódó szokása: a karácsonyi kántálásra való felkészülés, a próbatánc, a kicsik tánca, a legényavatás és a tisztségviselők megválasztása, a korosztályok szerinti karácsonyi kántálás, a 3 vagy 4 napos karácsonyi tánc a kibérelt táncolóházban, az István- és János-napi köszöntés és az aprószenteki mustármagosztás.

A másik kiemelkedő, sajátos tavaszi táncalkalom a juhok kihajtásához kapcsolódó Szent György napja körüli gazdasági ünnep, az ún. juhbemérés vagy tejbemérés, amely falvanként más-más szokásrend szerint zajlott le.

(forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/tanc-es-drama/a-magyar-nep-tanchagyomanya/keleti-vagy-erdelyi-dialektus/kalotaszeg)

Jászsági táncok

A jászsági táncok kultúrájában palócos és alföldi jegyek figyelhetőek meg. A táncok (pl. kanásztánc, seprűtánc, huszártánc) a pásztor- és katonaélet emlékeit őrzik.
A hagyományokat több jászsági tánccsoport is őrzi, közülük kiemelhető a Jászság Népi Együttes.
A táncélet mindig is mozgalmas volt és fontos szerepet töltött be a jász emberek életében, légyen szó a munkáról, családi ünnepről, kikapcsolódásról. Hajdanán a legkedveltebb szórakozásnak a tánc számított.
(forrás: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=19404)

Bukovinai táncok

A szép magyar csárdás mellett keringőt és polkát is táncoltak. Nem múlt el tánc vagy lakodalom, amelyen az ősi szép népi táncaikból álló hétfélés elő nem került volna. Ezt legtöbbször egyfolytában táncolták végig.

A hétfélés táncai a következők: 1. Az ajtóig, s még vissza; 2. Csattogtatós, vagy fenyegetős; 3. Tappantós; 4. Szapora kalup; 5. Visszás kalup; 6. Hármas karbahányós; 7. Hármas keresztpolka.

Ezek a táncok nem következtek törvényszerűen egymás után. A sorrendet a mozsikások határozták meg. A hétfélésbe sokszor bekerültek a silladri, a lapos vagy rezgős és gólyamadár táncok is.

Esküvő után a templom előtt az utcán szokás szerint a mozsikások három táncdalt húztak, amelyre az egész lakodalmas vendégsereg vígan ropta a táncot. A három tánc ezen sorrendben következett egymás után:

1. A hazaji tánca;

2. A silladri (csosszantós);

3. A magyaros (lassú csárdás).

(forrás: http://users.atw.hu/bszekely/honlap/4_06_00.htm)

Bonchidai táncok

Bonchida (Bruck, Bonţida) Kolozsvártól 30 km-re, a Mezőség nyugati szélén, a Szamosmelléki dombvidék Széki ágában, az itt északra kanyargó Kis-Szamos jobb partján, a délről érkező Kötelendi (Gyéres) patak torkolatánál fekszik. A XX. század végén lakosságának 57%-a román, 26%-a magyar, 17%-a pedig cigány volt. \"A bonchidai felvételeket hallgatva meggyőződhetünk róla, hogy az egymás mellett élő, mindhárom nép közötti kölcsönhatások csak gazdagították és szebbé tették ezt a zenét.\" (Kallós Zoltán)
Bonchidán a XX. század közepéig két fajta táncciklus létezett: egy magyar, és egy román. Az összesen hat tánctípusból álló táncrendek 3 férfitáncot és 3 párostáncot tartalmaznak, melyből a magyarok négyet, a románok öt táncfajtát alkalmaznak. Ebből etnikus jellegű a lassú magyar, valamint a barbunc és az invirtita.
Magyar táncrend: lassú (ritka) magyar – sűrű magyar – lassú csárdás – gyors csárdás 
Román táncrend: barbunc (verbunk) – fecioreste des (sűrű legényes) – tiganeste (lassú csárdás) – invirtita (forgatós) – tiganeste iute (gyors csárdás)

(forrás: https://hajdudorogitanchaz.blog.hu/2011/05/26/bonchidai_tancok)

Ördöngösfüzesi táncok

Lassú táncok Ördöngösfüzesen nem igen voltak jellemzőek. A helyi elnevezések:

• Ritka magyar tánc - „húzd magyarul”
• Sűrű magyar tánc - „sűrű fogásolás”: azért hívják fogásolásnak, mert a magyar tánc több fogásból áll. Felugrik a levegőbe, összeüti a sarkát, az egy fogás. Megtekeri a lábát, a sarkát, egy másik fogás.
• Verbunk - „serény magyar tánc”, vagy „sűrű verbunk”
• Csárdás - „húzzad cigányul”
• Sűrű csárdás - „zsidótánc”

(Forrás: https://bit.ly/3pkSX75)